I. főnév -et [ë] v. -ot, -je [e] v. -ja <Rendsz. az értelmiség köréből származó> rendezetlen, nemtörődöm, kissé könnyelmű életmódot folytató, hangulatai szerint cselekvő, társadalmi formákra, konvenciókra keveset adó, meleg kedélyű, jószívű, rendsz. művészi v. írói hajlamú ember. Javíthatatlan bohém; a vén bohém; a főváros legnépszerűbb bohémje. Bőkezű volt, tékozló, könnyelmű, igazi bohém. (Kosztolányi Dezső) Érdekes ember volt, bohém. (Babits Mihály)
II. melléknév
1. Ehhez hasonló tulajdonságú <személy>. Bohém fiatalember, színész. És elmaradt a kedves társaságból, | mint egy bohém és vidámszívű vándor. (Kosztolányi Dezső)
2. Bohémekkel kapcs., bohémekre jellemző, emlékeztető. Bohém gondolkodás, könnyelműség, mulatság, öltözködés, szertelenség, természet. Kalandokra vágyott s a vándor asztalosok bohém élete csábította a párizsi útra. (Kuncz Aladár)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.