boka főnév bokát, bokája (rendsz. csak egyes számban)
1. <Az emberi csontrendszerben:> a sípcsont és a szárkapocs bőrrel bevont kidudorodása a lábszár legalsó részén, a sarok fölött mindkét oldalon. (Általában a két lábon levőt együtt, máskor csak az egyik lábon levőt v. csak a külső, ill. belső kidudorodást értjük rajta.) Bokáig érő szoknya, víz; bokáig süpped a sárba; bokán rúg vkit; összecsapja, összevágja a bokáját: ö. lábbelijének a kérgét <rendsz. katonás v. modoros bemutatkozás, köszönés alkalmával>. Görbe botjával leereszkedett a magas partról a bokáig érő fagyos hóban. (Krúdy Gyula) Vigyázz-állásban fogad, összeüti bokáját. (Kosztolányi Dezső) || a. A lábnak az e körül levő külső tája. Vastag, vékony boka. Mi szebb: bokáid karcsú íve tán, Vagy vállaid vonagló vonala … (Juhász Gyula) A szoknya kislányosan rövid volt … Imrus láthatta a jóformájú bokát, s még azon felül is. (Babits Mihály)
2. A lábszárat és a lábfejet összekapcsoló ízület. Kibicsaklik, megrándul a bokája. A lába nem hajlik bokában. Kificamította a bokáját.
3. (állattan) <Emlősöknél> a csánk alatti ízület.
Szólás(ok): (bizalmas) megüti a bokáját: <vmely szabálytalanság v. kisebb törvényszegés miatt> pórul jár, kellemetlensége támad (a hatósággal); ld. még szél [1].
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.