1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely szerencsétlen, ill. ilyennek érzett sorsa, körülményei, állapota miatt szenved. Boldogtalan özvegy, szerelmes; boldogtalan család. Boldogtalan volt világéletében. A szerelmi csalódás tette boldogtalanná. Boldogtalan vagyok, Mert kínaim nagyok. (ismeretlen szerző) Boldogtalan voltam Teljes életemben. (Petőfi Sándor) A világ … sokkal boldogtalanabb, mint akkor, mikor még Badacsonyban, Somlyón azok a nagy „cécók” estek. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Szánalomra méltó <személy>. Mit csinálsz, te boldogtalan! A boldogtalan rokon nem bírt egy kanálnyi levest megenni, annyira kínozták mindenféle kérdéssel. (Vas Gereben)
2. (ritka) Boldogtalanságot kifejező, erre valló. Boldogtalan arc, kesergés, tekintet. Hogy nálam hogyan lépett fel ez a boldogtalan állapot, arra van egy magyarázatom … (Móricz Zsigmond)
3. Boldogtalanságot okozó, az elégedetlenség érzését keltő. Boldogtalan családi élet, körülmények, szerelem.
boldogtalanít; boldogtalankodik.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.