bon
bon főnév -t, -ok, -ja (kereskedelem)
1. Kötetlen szövegű, rendsz. rövid lejáratú, nem személyre szóló kötelezvény, amelyben vki meghatározott összeg fizetésére, bizonyos mennyiségű áru szállítására v. egyéb szolgáltatásra kötelezi magát. Bont adott száz forintról. Bemutatta a bont kifizetésre. || a. Látra és rendsz. bemutatóra szóló utalvány vmely összeg felvételére v. áru kiszolgáltatására. Bonra fizetik ki a jutalmakat. Bonokat osztanak élelmiszercsomagokra.
2. Emlékeztető feljegyzés, ideiglenes nyugta, elismervény vmely átvett, főleg a pénztárból átmenetileg kivett, de el nem könyvelt összegről. No állíts ki fiam egy bont ezerszázról … (Gelléri Andor Endre)
3. (ritka) Szükségpénz. Az első világháború után sok bon volt forgalomban.
