I. melléknév Olyan <személy v. ritk. dolog>, aki, amely vmivel borít (4) vkit, vmit. A fejét kendővel borító néni. || a. Olyan <anyag, tárgy>, amely úgy borít vmit, hogy azon rajta van, rajta elterül. A padlót borító szőnyeg; a tájat borító hó. A paplakás falát borító lonc levelei csak eső után zöldülnek ki. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, aki vmivel eláraszt vkit, vmit. Gyermekét csókokkal borító anya.
II. főnév -t, -ja
Általában olyan tárgy v. vmely szerkezetnek az a része, amely vmit rendsz. külső hatások elleni védelmül (be)borít, (el)fed, (be)takar.
1. (tájszó) Fűzfavesszőből font, kúp alakú, fenék nélküli kas kis csibék összetartására, ill. annak megakadályozására, hogy a kotlós elkalandozzék. Borítók alatt … látá a háziasszony kövér rabjait: csirkét, kappant, récét. (Vörösmarty Mihály) Csabáék egy varjút fogtak ma … ott van a borító alatt a színben és annak holnap ki akarják szúrni a szemét. (Kaffka Margit)
2. (halászat, tájszó) Kosár, amellyel a halász a sekély vizet elkeríti, s a kosár tetején benyúlva fogja meg az ottrekedt halakat.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.