1. <Ember, állat járás v. futás közben> lábával vmibe ütközve v. kisebb mélyedésbe lépve egyensúlyát veszti, és hirtelen megtántorodva bizonytalan, előrebukó mozdulato(ka)t tesz anélkül, hogy elesnék. A sötét úton egy kiálló kőbe botlott. Nagyot botlott a küszöbön. A ló botlott egyet, s lovasa lezuhant.
2. (irodalomtudomány, zene) <Vers, zenemű vmi hibája miatt> menetében, folyamatos haladásában elakad, döccen. A dallam üteme, ritmusa botlik. || a. (átvitt értelemben) Botlik a nyelve: olyat mond, amit nem akart v. vmit másképp mond, mint ahogyan akarta. Büszke is lesz holtig, Azaz mit beszélek … ni a nyelvem botlik … Nem hal ő meg soha. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) (Erkölcsi) ballépést, hibát, tévedést követ el. Néha bizony ő is botlik. Az emberi elme gyakran botlik, téved. (Arany János) Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben) Vkibe, vkire v. vmibe, vmire botlik: véletlenül, váratlanul rátalál, rábukkan vkire, vmire. Az utcán belém botlott. Ellenségbe botlott. Vidám társaságba botlottak. Épen egy levélvivő parasztra botlottam. (Vörösmarty Mihály) A vidéken nem minduntalan botlik ilyen kitűnő egyéniségekbe az ember. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben, ritka) Véletlenül, szándéka ellenére odakerül, jut vhova. Úgy érezte itt magát, mint aki színfalak között tévelyegve véletlenül a színpadra botlik. (Kosztolányi Dezső)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.