bú [2] főnév bút, (búk); búja v. (régies) búva (gyak. birtokos személyraggal) (irodalmi nyelvben, választékos)
Hosszan tartó levert, nyomott kedélyállapot, bánat, belső emésztődés, szomorúság. ®Agg bú; emésztő, gyötrő bú; emészti, gyötri, öli a bú; nyomja fejét a bú; szívét bú tölti el; bú nélkül nincs öröm; búba esik, merül; búban-bajban; búban és örömben; iszik bújában v. (régies) búvában; meghalt bújában; nem tud hova lenni bújában; búnak ® ered; búnak ereszti v. adja (a) fejét; búra ® válik vmi; bút ® lát vki miatt; ® kisírja a búját; búval ® bélelt; tele van búval-bajjal: sok a szomorúsága és a gondja. Napok jönnek, napok mennek, De búm csak nem távozik. (Kisfaludy Sándor) Mondd meg, vár-e még e búra messze mennyben édes óra. (Babits Mihály–Poe-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. búbaj; 2. honfibú; mélabú.
bútalan.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.