1. (vallásügy) Búcsújárásban résztvevő <személy, csoport>. Búcsújáró asszony, emberek, körmenet, processzió, tömeg. A búcsújáró menet ünnepélyesen vonult be a puszta helységbe. (Jókai Mór) Keserves, töredelmes Búcsujáró nép zokogva Énekel. (Vajda János) || a. Búcsúkra [2] (2) nem vallásos célból eljáró <személy>. Búcsújáró kereskedő, koldus, mézeskalácsos.
2. (népies) Búcsújáráskor használatos <tárgy, eszköz>. Búcsújáró bot, kalap.
3. (állattan) Búcsújáró lepke: csenevész szipókájú kis rovar; rövid, mérges szőrzettel fedett hernyója hosszú oszlopban vándorol, s erdőkben a fák lombjának lekopasztásával nagy kárt okoz (Thaumatopoeida processionea).
II. főnév -t, -ja (vallásügy) Búcsújáró személy. Énekelnek a búcsújárók. Szembe jőnek búcsújárók. (Arany János)
Szóösszetétel(ek):búcsújáróhely.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.