buggyan
buggyan tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. <Folyadék> vmiből bugyogva hirtelen folyni, ömleni kezd; fakad, ered. Könny buggyan a szeméből. Víz buggyan a földből. Vér buggyan az orrából. „Éljen!” mondaná a harcfi …, De szavak helyt vére buggyan. (Arany János)
2. <Szűk nyíláson át akadozva folyó híg anyag> kis szünet után bugyborékoló hangot adva ömlik. Ha szűk edényből öntenek valamit, Utoljára mindig legnagyobbat buggyan. (Arany János)
3. (ritka) <Forrni kezdő víz> hirtelen megemelkedik. A teavíz néha-néha buggyan egyet.
4. <Szövet v. ruha> lazán álló, rendsz. oda nem való vetődést, öblöt alkot; buggyot vet. A nadrág itt buggyan. Nem szépen buggyan a ruha ujja.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Érzelem, érzelmi megnyilatkozás> vkiből, vmiből hirtelen fakadva előtör. Nevetés buggyant belőle. A költemény szívéből buggyant. (Arany János) Vidáman buggyan Torkomon a szüreti ének. (Ady Endre)
Igekötős igék: előbuggyan; felbuggyan; keresztülbuggyan; kibuggyan; megbuggyan.
buggyanás; buggyanó.
