bugyelláris
bugyelláris [ë] főnév -t, -ok, -a (népies, régies)
Régimódi erszény <rendsz. bőrből, bársonyból>. Sovány, tele bugyelláris; dagad a bugyellárisa; lapos a bugyellárisa. Duzzadt bugyellárist vett elő hátsó nadrágzsebéből. (Krúdy Gyula) Negyvenöt krajcárt szorongatott a kis kattanós zárú bugyellárisában. (Móricz Zsigmond)
bugyellárisú.
