bujálkodik
bujálkodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (választékos, rosszalló) Kicsapongó nemi életet él; paráználkodik. Egész életében csak bujálkodott.
2. (választékos, rosszalló) Szeretkezik. Bujálkodik vkivel. Egy szobában a férj álmodik Halotti ágyon: más szobában a nő Uj szeretőjével bujálkodik. (Petőfi Sándor)
3. (ritka, régies) Szemérmetlenül, érzéki hatást keltően viselkedik. Még abba is beszólott [= beleszólt] az érdemes tanács, hogy … az asszonyszemélyek mennyire kapcsolják össze ruháikat, s az öltözetben ne bujálkodjanak. (Jókai Mór)
4. (régies) Dúsan nő, tenyészik. Virult, … bujálkodott minden növényzet. (Jókai Mór)
bujálkodás; bujálkodó.
