bujdosás
bujdosás főnév -t, (-ok), -a
Általában a bujdos(ik) igével kifejezett tevékenység v. állapot; az a tény, hogy vki bujdosik (vhol).
1. Rejtőzve, titokban való vándorlás, bolyongás; az emberek elől való menekülés, bujkálás, rejtőzés. Keserves bujdosás; üldözői elől való bujdosás; az erdőben, a lápon való bujdosás; a betyárok, a szökött katonák, rablók bujdosása. Bujdosásra adta a fejét. Bujdosásra kényszerült. Egy hű társa van itt, hallja, nehéz láncon, Kivel együtt történt minden bujdosása. (Arany János) Ordasokkal élünk Nádban, gazban, sárban, Mi a célunk, mi a célunk E nagy bujdosásban? (Ady Endre) Béka zenél, zug a sás, | hosszú volt a bujdosás. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Vmely mozgó dolognak többszöri váltakozó megjelenése és eltűnése. A hold bujdosása a felhők közt.
2. Otthonának, hazájának kényszerű elhagyása, idegenben, idegen földön való hányódás, élés. A bujdosás évei, keservei; véget ért bujdosása. Bujdosásba megy. Visszatér a bujdosásból. Ha eddig tart bújdosásom, az igaz, hogy az uramhoz való vak szeretetem okozta. (Mikes Kelemen)
bujdosási.
