bújó
bújó [ú v. u] melléknév és főnév, (népies, választékos) búvó
I. melléknév Olyan, aki, ami bújik (főleg 1, 4, 5). Észrevette a bokor mögé bújó gyereket. Kétség is habozó, félelem is búvó. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Vmely eszme, ügy mögé rejtőző, azt mentségül felhasználó. Az egyház palástja mögé bújó reakciós irányzatok.
II. főnév -t, (-ja) (ritka, irodalmi nyelvben) Búvóhely. Volt gondja, hogy addig ne kerüljön kézre, Míg a hegyek, erdők búvóit eléri. (Arany János)
bújós.
