bújtató
bújtató [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami vkit, vmit bújtat (főleg 1–2). Menekültet bújtató ember; a ceruzát a zsebébe bújtató fiú. Add, én gonosz sorsom, Futván fütyörésszek, S nagy erdők aljain, Bujtató lápokon, Hogy vissza ne nézzek. (Ady Endre) || a. (bizalmas) Olyan, aki, ami vkit, vmit vmilyen ruhába öltöztet, vmilyen ruhát, lábbelit ad rá. A lábát a papucsba bújtató asszony. || b. (mezőgazdaság) Olyan, aki homlít, bújtat (5). Szőlőt bújtató gazda.
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki vkit bújtat, elrejt, rejteget. Ki volt az üldözött bújtatója?
2. (ruházkodás) <Szíjon v. övön> az a gyűrű alakú tartozék, melybe a csatba kapcsolt szíj v. öv végén bújtatják, hogy ne lógjon. || a. (ruházkodás) Övvel viselt ruhadarabon (nadrág, köpeny) a deréktájon körben felvarrt néhány függőleges állású pánt egyike, mely alatt az övet, derékszíjat átbújtatják.
3. (műszaki nyelv) Kisebb áteresz, amely a vizet a keresztező főcsatorna, vasúti pályatest v. országút alatt átvezeti.
4. (vadászat) A terepen található természetes v. (vesszőből, sásból stb. fonva, ill. felásva) készített mesterséges leshely, amely mögött a vadász elrejtőzve várja a vadat.
5. (tájszó) A gabonából rakott kereszt legalsó, a többinél kisebb kévéje.
6. (tájszó) Gyermekjáték, melyben a lányok alkotta kör közepén az egyik gyermek a mellette guggoló lányt kötényével eltakarja; a kör körül haladó bekötött szemű lánynak ki kell találnia a guggoló lány nevét; ha kitalálja, a lány hozzácsatlakozik, s most ketten járnak a kör körül; ez így folyik addig, míg az első maga marad, s akkor ő lesz a „kerülő”. || a. (tájszó) Az a játékos, aki ebben a gyermekjátékban a guggoló lányt eltakarja.
