bukdosik
bukdosik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -son, (választékos) bukdos
1. (ritka) Megbotlik és el-elesik. A fiúcska folyton bukdosik, most tanult járni. || a. (ritka) <Több személy> megbotolva egymás után elesik. Egymásra bukdostak a tolongásban. Bukdosnak egymásban a széles tornácon, Futkosnak szanaszét gyalog vagy lóháton. (Arany János)
2. (ritka) Botladozva, bukdácsolva megy. Hidegvérrel bukdosott egyik kőről a másikra. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (főleg határozóval és többes számban) <Több személy> magasról, rendsz. fejjel lefelé, egymás után a mélybe esik, zuhan. Mikor a keskeny pallón mentek, többen az árokba bukdostak.
4. (ritka) <A vízben> le-lebukik és ismét föl-fölemelkedik. A fürdőzők vígan bukdostak a tóban.
5. (iskolai, bizalmas) Egy v. több tantárgyból többször megbukik. Sokszor bukdosott, amíg végre sikerült leérettségiznie.
Igekötős igék: átbukdosik; elbukdosik; kibukdosik; lebukdosik.
bukdosás; bukdosó; bukdosott.
