bukkan
bukkan tárgyatlan ige -t, -jon, (ritka) bukkanik
1. Vkire v. vmire bukkan: rábukkan, rátalál. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk bukkan; akadályra, barátjára, ellenségre, forrásra, olajra bukkan; vkinek, vminek nyomára bukkan. A kőzetben arany nyomára bukkantak. Elfalazott kincsekre bukkant. Kutatásai közben értékes adatokra bukkant. Ha véletlenül valami házra bukkant, kitért neki messze. (Jókai Mór) Eötvös … regényeiben nem egyszer előszeretettel rajzolt népies alakokra bukkanunk. (Péterfy Jenő) A fűzbokrok közt a parton egy ingre vetkőzött fiatal emberre bukkant. (Gárdonyi Géza) Ablakokra bukkant, amelyeken … lezárt szemű salugáterek foglaltak helyet. (Krúdy Gyula)
2. (irodalmi nyelvben) Hirtelen láthatóvá lesz, feltűnik vhol; felbukkan. Im szarvas előtte, második is, bukkan. (Arany János)
3. (népies) Egyet v. hirtelen bukik, megbotlik és elesik: felbukik. Akkorát bukkantam az árokban, hogy majd kitört a nyakam. Böske tán orrára bukkant, S lába itt, a kéz amott A homokban jelt hagyott. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: előbukkan; felbukkan; kibukkan; rábukkan.
bukkanás.
