I. melléknév Olyan, aki, ami bukik. A víz alá bukó búbos vöcsök. Nincs … meg benne a külsőleg bukó, de erkölcsileg győző erény. (Gyulai Pál) És akkor is … a bukó nap Mámort adott egy ifjú vándorlónak. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. (ritka) Az a személy, aki bukik. A két tárgyból bukók osztályt ismételnek. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Esendő, gyarló személy. Nem küzdök-e hiába a tudás | … fegyverével Őellenek, kik közt mint menhely áll, Mely lankadástól óvja szívöket, Emelve a bukót: ez érzelem. (Madách Imre)
2. (csak határozó ragokkal) (ritka, választékos) Bukóban v. bukóra áll v. bukóban van: közel van a bukáshoz. Roppant zűrzavar Les … Egy kicsikart trónt mely bukóban áll. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (állattan) A récék rendjébe tartozó, kacsára emlékeztető madár; a magas északon honos, a mi vizeinken csak téli vendégként jelenik meg (Mergus). Kis, nagy, örvös bukó.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.