buktató
buktató melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan, aki, ami buktat. A gazdáját pocsolyába buktató ló.
2. (átvitt értelemben) <Vezető állású személyt v. kormányzó testületet> lemondásra és a hatalom átadására késztető. A kormányt buktató szavazás.
3. (átvitt értelemben, iskolai) Félévkor vagy év végén elégtelen osztályzatot adó <nevelő>. A buktató tanártól félnek a diákok.
4. (műszaki nyelv) Buktatásra (1a) való, alkalmas. Buktató berendezés, szerkezet.
II. főnév -t, -ja
1. Az a körülmény, amely vmely vállalkozás, terv megvalósítását meghiúsítja, lehetetlenné teszi, s a próbálkozó kudarcát, bukását okozza. Tudta, hogy ez a vállalkozás sok buktatót rejt magában. Óvatos ember, elkerüli a buktatókat.
2. (műszaki nyelv) Kocsik, csillék, kis tehervagonok megdöntésére és kiürítésére használt szerkezet. Körforgó buktató.
Szóösszetétel(ek): buktatóakna; buktatócsille; buktatódrót; buktatókezelő; buktatókocsi.
buktatós.
