bumm
bumm mondatszó (hangutánzó)
1. <Robbanás hangjának, ágyúszónak utánzására.> Bumm! szólt az ágyú. Bumm! egy bomba! A pisztoly nem akart elsülni, [ő] magában kiáltá a fegyver helyett „bumm”! (Jókai Mór) Egyszercsak bumm! eget-földet rázó dördülés. (Gárdonyi Géza)
2. <Erős ütés v. ütődés tompa hangjának utánzására.> Bumm, fejezte be a dobolást. Bumm, becsapta az ajtót.
3. <Esés tompa hangjának utánzására.> Megcsúszott a jégen, és bumm, elvágódott.
