bűntett
bűntett főnév
1. (jogtudomány) Bűncselekmény (1).
2. (jogtudomány) <Az 1950 előtti jogszabályok szerint> a súlyosabban minősülő bűncselekmények csoportjába tartozó jogellenes cselekedet. A seb nyolc napon belül gyógyul, akkor könnyű testi sértés forog fenn. Nyolc napon túl húsz napig súlyos testi sértés vétsége. Azon túl súlyos testi bűntett. (Kosztolányi Dezső)
3. Bűnös tett, cselekedet; bűntény. Égbekiáltó, gyalázatos, súlyos, szörnyű bűntett. Bűntettet követ el. Megtorolja a bűntettet. Majd, hogy a bűntettet hallja a csoporttul, Meghűl benne a vér. (Arany János) Kerestem mindenfelé, hogy a bűntett részleteit is megtudjam. (Gárdonyi Géza)
