burkol
burkol tárgyas ige -t, -jon (rendsz. határozói vonzattal)
1. (kissé választékos) Vmely anyaggal körülvéve beborít, befed, betakar vkit, vmit. Vkit, vmit vmibe burkol; ® sztaniolba burkol. Kendőbe burkolja fejét. Papírba burkolja a csomagot. Gyermekét köpenyébe burkolta. A hegy csúcsát felhő burkolta. Leplembe burkolva könyökömre dűlök. (Berzsenyi Dániel) Mit burkol ölébe palástja? | … Kis lánya szegény az, aludva karán. (Arany János–Goethe-fordítás) || a. (átvitt értelemben) Boríts el álmok éjjele, | … burkolj sötétes fátyolodba. (Vörösmarty Mihály) A jó isten … A holdat egy vastag felhőbe burkolta. (Arany János)
2. Terít, beterít. Vmit vhová, vkire burkol. Jó lesz, ha a palástodat a vállad körül burkolod, mert meg fogsz fázni. (Jókai Mór) Fogta a nagykendőjét, magára burkolta, hátul megkötötte erősen. (Gárdonyi Géza)
3. (műszaki nyelv) Vmit szilárd fedő- v. védőréteggel ellát. Vmit vmivel burkol. Az utcát kővel, az udvart téglával burkolják. Csempével burkolják a falat. A hadihajót páncéllal burkolták.
4. (átvitt értelemben) Burkol vmit vmibe: érzést, gondolatot vmilyen megtévesztő, hamis formába öntve leplez, titkol. Ellenséges indulatát mézes-mázos szavakba burkolja. Forradalmi jelszavakba burkolta megalkuvását.
5. (argóban) Eszik.
Igekötős igék: átburkol; beburkol; beleburkol; kiburkol; körülburkol.
burkolatlan; burkolgat; burkolható; burkoltat.
