burkolat
burkolat főnév -ot, -a v. -ja
1. A burkol igével kifejezett cselekvés eredménye; vmit körülvevő, burkolóanyag, -réteg. A csomag burkolata. || a. (ritka, régies) Ruha, ruhadarab. A drága prémek megváltak tőle, s ami e burkolatok nélkül hátra maradt, még fonnyadtabb alakra mutatott. (Kemény Zsigmond)
2. Olyan szilárd réteg, anyag, amellyel vmit, vmely felületet burkolnak (3). A fal, az utca burkolata. A hídon a burkolat javítása miatt a forgalom szünetel.
3. Tág. ért. vminek külseje, burka. A fészek burkolata erős ágakból készült.
4. (átvitt értelemben, régies, választékos) Burok (3). Eljárását a titok burkolata közé rejti. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. burkolatsúly; 2. csempeburkolat; faburkolat; falburkolat; kavicsburkolat; lemezburkolat; téglaburkolat; útburkolat.
burkolatos; burkolatú.
