büszkeség [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A büszke melléknévvel kifejezett tulajdonság, ill. magatartás; vkinek ilyen volta, természete, jellemvonása. Anyai, apai büszkeség; férfias, gyerekes büszkeség; jogos, nemes büszkeség; nemesi, úri büszkeség; ® sértett büszkeség; büszkeség tölti el; megaláz vkit büszkeségében; büszkeségére válik vkinek vmi: méltán büszke lehet rá, dicsőséget arat vele; megtöri vkinek a büszkeségét; vkinek a büszkeségét ® legyezi. Nagyravágyás, büszkeség, | kecsegtetés, hízelkedés, csupán | csak csillogó fények. (Katona József) Nem volt éppen szép, de igen kedves volt: semmi büszkeség benne. (Gárdonyi Géza) Édesanyámnak egy pillanat alatt elpárolgott az a kis büszkesége. (Móricz Zsigmond)
2. Az a személy, dolog, akire, amelyre vki, vmi büszke (lehet). Fia az iskolába büszkesége. A falu büszkesége az új művelődési ház. Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! (Kossuth Lajos) Édes apám, én voltam te néked Ekkoráig a te büszkeséged. (Petőfi Sándor)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.