bűzlik
bűzlik tárgyatlan ige -ök, -esz [e]; -ött; -enék, -enél [e, e], -ene [e-e]; (bűzöljék v. bűzöljön); -eni [e] (kissé választékos)
Bűzt, erős büdösséget áraszt; rossz szaga erősen érzik; nagyon büdös. Messzire bűzlik; bűzlik az árnyékszék, a csatorna, a mocsár. Orrfacsaróan bűzlik a temetetlen dög. Már messziről bűzlik a pacsuli(szag)tól. (tréfás) Valami bűzlik Dániában: vmi nincs rendjén a dologban, az ügy körül; vmi baj, botrány várható. Bűzlöttek a patkányos kanálisok, az égbe lehelve csömörletes szagokat. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Bűzlik vmitől: vmely erkölcstelenség, romlottság rendkívüli mértékben van meg benne. A közélet bűzlött a panamáktól.
bűzlés; bűzlő.
