cáfol
cáfol ige -t, -jon
1. tárgyas (tárgy nélkül is) Cáfol vmit: vmely állítás igazságát megdönteni, v. alaptalan, helytelen, téves v. hamis voltát (ellen)érvekkel bizonyítani igyekszik. Pontról pontra, szellemesen cáfol vmit. Cáfolják azt a hír(esztelés)t, hogy … Miután kérését a törvényszék tagjai elébe terjeszté, élénken cáfolá az ellenvetéseket. (Eötvös József) Gyula már a tegnapi estét adta elő, a szemtanú … pózában, aki állít, cáfol, meglep. (Babits Mihály) || a. Cáfol vkit: állításának alaptalan, helytelen, téves v. hamis voltát (ellen)érvekkel bizonyítja, ill. bizonyítani igyekszik.
2. tárgyas (tájszó) Gyaláz, ócsárol, szid vkit, vmit.
Igekötős igék: lecáfol; megcáfol; rácáfol.
cáfolás; cáfolatlan; cáfolható; cáfoló; cáfolt.
