cécó
cécó főnév -t, -ja (bizalmas, rosszalló)
1. Zajos, feltűnést keltő, mértéktelen mulatozás, mulatság. Nagy cécót csap v. rendez. Minden keresetét felemésztette a sok cécó. Az éjjel nagy cécó volt, ő méltósága … éji zenét adott. (Mikszáth Kálmán) || a. Általában feltűnést keltő, hangos jelenet. Összeveszett két szomszédasszony és ebből szörnyű cécó keletkezett.
2. A látszat kedvéért rendezett, felesleges parádé, hűhó. Kár a nagy cécóért. Ne csinálj miattam semmi cécót! Nagy cécóval fogad vkit.
