céh
céh [cé] főnév -et, -e [céhët, céhe]
1. (történettudomány) <A hűbéri társadalomban> az ugyanazon iparághoz tartozó kézműves iparosoknak, ill. a kereskedőknek zárt, önkormányzattal bíró érdekvédelmi szervezete. A csizmadiák, a kalmárok céhe; a céhek megszűnése; a céhbe felvesz. A céhmesterek előléptek, s az intésükre minden céh külön állott fel. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Az azonos munkaterületen dolgozó, főleg értelmiségi személyeknek nem szervezett közössége. Az írók, az orvosok céhe. Minden nagyobb irodalomban … léteznek irodalmi akadémikus céhek. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, ritka, gúnyos) Klikkszerű érdekszövetség. A tolvajok céhe végre hurokra került. Meglehet, hogy Erzsike még nincs bent a boszorkány céhben … (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): céhcímer; céhgyűlés; céhlegény; céhműhely; céhszellem; céhtag; céhtörvény.
céhes.
