cicerél
cicerél [ë v. e] ige -t, -jen [ë] (népies)
1. tárgyas <Kakas tyúkot> hág, búboz, petél (2). || a. (tárgy nélkül) A kis kakas már cicerél.
2. tárgyas (tréfás) <Szeretkezni vágyó férfi a nőt, kül. a mellét> tapogatja, simogatja.
Igekötős igék: megcicerél.
cicerélés; cicerélő.
