cikázik
cikázik tárgyatlan ige -ok, -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (ritka, régies) cikáz
1. <Villám> zegzugosan tört v. szerteágazó vonalban nagy sebességgel hasítja a levegőt. (átvitt értelemben) Villámok cikáznak szemében: tekintete vad haragot, indulatot fejez ki; szikrázik a haragtól. Megdördűl az ég nagy hirtelen, Villám cikázik bús felhőiben. (Tompa Mihály) Vihar kerekedett. Szakadt a zápor, villámok cikáztak. (Kosztolányi Dezső) || a. <Fény> ide-oda villan, majd itt, majd ott villan fel. Cikáztak a tűzijáték rakétái.
2. <Élőlény, tárgy> sebesen, játékos fürgeséggel ide-oda mozog, suhan; hirtelen hol itt, hol ott tűnik fel. Fecskék cikáznak az út felett. Esti bogarak cikáztak a lámpa körül. A kislány ide-oda cikázott a kertben, mint egy lepke. Íme a patakocska … Szitakötők cikáznak fölötte. (Gárdonyi Géza) A zöld gyepen … | cikáztak a virgonc, fehér cicák. (Kosztolányi Dezső)
3. (főként többes számban) (átvitt értelemben) Ötletek, gondolatok> egymást váltva felvillannak, hirtelen, villanásszerűen követik egymást. Mennyi gondolat cikázhatott elméjükben! (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: általcikázik; átcikázik; keresztülcikázik; végigcikázik.
cikázás; cikázó.
