cimborál
cimborál tárgyatlan ige -t, -jon
1. (rosszalló) Vkivel titkos, bűnös szövetséget, összeköttetést tart fenn. Az ellenséggel cimborál. Tolvajnéppel cimborálok, Én vagyok az orgazdájok. (Petőfi Sándor) A haza elleneivel titkon cimborálsz. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Az ördöggel v. a sátánnal cimborál: <régi babonás hiedelem szerint> az ördöggel van titkos szövetségben, s ezért mindent elér. Énelőttem nem létez titok, Ki a sátánnal régen cimborálok. (Madách Imre) Az egész környék tudja, hogy bűbájos és az ördöggel cimborál. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Felszínesen barátkozik, cimboraságban van, pajtáskodik vkivel. Cimborálok akárkivel, de nem barátkozom. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: elcimborál; összecimborál.
cimborálás; cimboráló.
