címzés
címzés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A címez (2) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy levelet v. más (postai) küldeményt címeznek. Címzés közben jutott eszébe, hogy barátja új lakásba költözött.
2. E cselekvés eredménye; cím (2). Téves címzés következtében a levél nem volt kézbesíthető. Úgy forgattam soká kezemben | zengő leveled, mint aki | nézi, nem hibás-e a címzés. (Babits Mihály) Sok az átkozottul rossz írás, alig tudja némelyik címzésen a nevet kibetűzni. (Nagy Lajos)
3. (régies) Vkinek vmely címmel (4, 5), megnevezéssel való illetése. || a. Az a cím (4), főleg mint megszólítás, amely vkit állásánál, rangjánál fogva megillet. Milyen címzés jár neki?
címzési; címzésű.
