cinikus melléknév és főnév (régies írva: cynicus is)
I. melléknév -an, -abb
1. (gyak. rosszalló) A kialakult társadalmi formákat, az elfogadott nézeteket semmibe vevő, minden emberi cselekedetben önző egyéni érdek megnyilvánulását kereső, hit és eszmények nélküli és keserűen, bántó kiábrándultsággal gúnyolódó <személy>. Cinikus ember, fráter. Oly nagylelkű, mint csak egy cinikus s a sorstól elkényeztetett ember lehet. (Ambrus Zoltán) Az elnök teljes egészében a cinikus szerkesztő felé fordult. (Krúdy Gyula) || a. (gyak. rosszalló) Ilyen emberre jellemző, ilyen ember felfogását tükröző. Cinikus kijelentés, viselkedés, könyv. Cinikus arccal hallgat vmit. A négy fiatal fiú cinikus tréfálkozással mesélte el, hogy halálra vannak ítélve. (Kuncz Aladár) Az ő szótára aljas, cinikus, szemérmetlen. (Karinthy Frigyes)
2. (filozófia) A cinizmust (2) követő gondolkodó, filozófus. A cinikus Diogenész.
II. főnév -t, -ok, -a (filozófia) A cinizmust (2) követő filozófus. Az ókori cinikusok.
cinikusság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.