cink
cink főnév -et, -je [ë, e] (csak egyes számban)
Szabadon elő nem forduló, csak felületén oxidálódó, kékes árnyalatú, fehér s hideg állapotban törékeny fém; horgany (Zn). A sárgaréz egyik alkotórésze cink. A cink fontos ötvözőanyag. || a. Ennek vmely vegyülete. Cinkkel von be, cinkkel impregnál vmit. || b. (bizalmas) Ennek vmely érce. Cinket bányásznak.
Szóösszetétel(ek): cinkbádog; cinkfehér; cinklemez; cinköntvény; cinktapasz.
cinkes; cinkez.
