1. <Erejéhez mérten súlyos tárgyat, terhet, magával tehetetlen személyt> erőlködve, nehezen visz, hoz, hord. Mit cipeled azt a gyereket? Hova cipelik azt a bútort? A hosszu lábu drótostót Kopott gubáját cepeli. (Petőfi Sándor) Egy … Palota mellett Nagy butorkocsi vesztegelt, Késő költözködők cipeltek Puha öblös karszékeket. (Tóth Árpád) A nő háta mögött megpillantotta a hordárt, ki a barna vászonbőröndöt cipelte. (Kosztolányi Dezső)
2. Vkit, vmit erőszakkal magával hurcol vhová. A rablók túsznak magukkal cipelték. A kínai bankárokat … egy olyan hajóra cipelték, ahol őrült matrózok … teljesítenek szolgálatot. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit olyan helyre visz magával, ahová az csak az unszolásnak engedve megy el. Barátját is magával cipelte a kirándulásra. || b. Kénytelenségből, kelletlenül magával visz vkit, vmit. Ugyan, még őt is cipeljem! Tapasztalatom egy özön, miért cipeljem magammal a sírba? (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Nehéz sorsot> akarata ellenére, kényszerből visel. A parasztság ezer évig cipelte a közterheket.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.