cipó
cipó főnév -t, -ja
1. Rendsz. kerek, kisebb kenyér. Cipót süt. „Van még vacsoráról egy darabka sültem” | S asztala fiából egyben ki is vette, S egy fehér cipóval énelém letette. (Garay János) Itt a tarsolyom, … Sült hús, fehér cipó, kulacs bor van benne. (Arany János) A konyhából egy hajdú két most sült cipót emelt ki. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, népies, gúnyos) A háton, mellen, fejen nőtt v. ütéstől eredt kidudorodás, púp. Cipó van, nőtt a hátán. Igaz! sánta! de az hagyján! | Csak cipó ne volna hátán! (Kisfaludy Károly)
cipócska; cipós.
