cipő
cipő főnév -t, -je [e]
Főleg bőrből készült lábbeli, melynek talpa, sarka és a boka körül záruló, elöl többnyire nyitott vagy szétnyitható felsőrésze van. Cúgos, fűzős, gombos cipő; ® kivágott cipő; magas szárú, női, pántos cipő; ® száras cipő; alacsony sarkú, magas sarkú, bőrtalpú, gumitalpú, bő, szűk cipő; nyom, szorít a cipő; ® letapossa a cipője sarkát; felhúzza, leveti, befűzi, kifűzi cipőjét; cipőt fejel, foltoz, talpal, fényesít, tisztít. Csak egy Rövid hó: még cipője sem szakadt el, Melyben atyám testét kisérte ki. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A menyasszonnyal mindenféle bajok vannak … egy kapocs lepattan valahonnan; a cipő nem akar felmenni. (Mikszáth Kálmán) [Apám.] Két pár cipője volt és két ruhája. | Zord volt. Nem is mertünk fölnézni rája. (Kosztolányi Dezső) || a. Hasonló formájú, de rendsz. nem bőrből készült, sarkatlan lábbeli. Horgolt, kötött cipő.
Szólás(ok): (tudja,) hol szorít a cipő: (t.), mi a baj, (t.), miben szorul segítségre; a sáros cipőmet sem törölném hozzá: hitvány, rongy embernek tartom, megvetem.
Szóösszetétel(ek): 1. cipőbolt; cipőgomb; cipőgyártás; cipőipar; cipőkéreg; cipőnyelv; cipősarok; cipőszár; cipőüzem; cipőüzlet; 2. babacipő; balettcipő; bundacipő; facipő; félcipő; férficipő; fürdőcipő; gumicipő; gyermekcipő; hócipő; korcsolyacipő; körömcipő; lakkcipő; sárcipő; sportcipő; strapacipő; tánccipő; tornacipő; turistacipő; vászoncipő.
cipőcske; cipőjű; cipős.
