cobák
cobák főnév -ot, -ja cubák (tájszó)
1. Szárnyasnak (v. vágómarhának) megsütött v. megfőtt combja. A törökök a nyárson sült cobákokat osztották meg maguk között. (Gárdonyi Géza) || a. (tréfás) Comb, láb.
2. Húsos konc. Valaki egy-egy véres koncot hajigál ki a medvék közé … [A medvék] egymást pofozzák, a cubákot marcangolják. (Jókai Mór)
3. (ritka) A vásárolt húshoz nyomtatéknak adott értéktelenebb húsféle, csont v. belsőség. Terka néne … visszakerült a két font szegyével, amihez cubáknak a mészáros még egy darab tölgyét [= tőgyét] is adott. (Jókai Mór)
cobákos.
