col
col főnév -t, -ok, -ja, (régies) coll
1. <Főleg iparosok által a szegek hosszúságának, a deszkák kiterjedésének mérésére haszn.> régi hosszmérték; hüvelyk (2). Collal mér. A palló vastagsága két col.
2. jelzői használat(ban) Ilyen kiterjedésű. Két és fél col széles.
3. Ilyen méretű távolság, hosszúság v. anyagrész. A deszkából le kell vágni három colt.
colos.
