cuca [1]
cuca [1] főnév cucát, cucája
1. (tájszó, régies) Vmely eszköz, tárgy éles, hegyes, sokszor vasalt hegye, csücske. A lándzsa cucája. Zarándokbotjának a … végéről lecsavarta a keresztet és a vas cucát. (Jókai Mór)
2. (tájszó, régies) Általában hegyes, végén rendsz. vasalt eszköz, pl. lándzsa, vasszög, fűzőtű.
3. (néprajz) <Fonáskor> kenderhulladékból összegyúrt gombolyag, amelyet a lányok tenyerükön meggyújtanak, s röptéből akarják megtudni, hogy férjhez mennek-e. Cucát ereget.
