cuppog
cuppog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon, (népies) cupog (hangutánzó)
1. <Csók> erőteljesen, huzamosan, ismételten cuppan. Cipp-cupp, cuppogtak a csókok. (Kosztolányi Dezső) || a. <Személy> ismételten cuppant. Enni akar a gyerek, már nagyon cuppog.
2. (ritka) <Kisebbfajta állat, apró tárgy> hirtelen vízbe pottyanva cuppanó hangot ad, kelt. A paplak labodával, maszlaggal benőtt udvarán vígan ugráltak, cuppogtak a békák. (Mikszáth Kálmán) || a. <Víz, pépszerű anyag> a beléje hatoláskor és a belőle kilépéskor cuppanó hangot ad. Cuppog a sár.
3. <Személy, dolog vízben, pépszerű anyagban> nehezen, cuppanó hang kíséretében mozog, jár. Cuppog a sárban. Cuppog a dagasztó kéz a tésztában. Az emberek csatakos nadrággal cuppogtak a sárban. (Kosztolányi Dezső)
cuppogás; cuppogó; cuppogtat.
