csábító
csábító melléknév és főnév
I. melléknév -lag v. -an, -bb Olyan, aki, ami csábít (1–2). Csábító férfi; csábító ajánlat, ígéret, mosoly, tekintet; csábító színű; csábító színben tüntet fel; csábító színekkel ecsetel vmit. Meghívásod nagyon csábító, de sajnos, nem tudok elmenni. Lángszemében csábító varázs ég. (Vörösmarty Mihály) [A kocsma] nyitott ajtaján át illant ki a konyha csábító gőze. (Mikszáth Kálmán) Lásd, engem, kócos, bús jobbágyok Sarját, rég megtett gyermekének A finom, csábító Nyugat. (Tóth Árpád)
II. főnév -t, -ja (rosszalló) Csábító személy, kül. férfi, aki vmely nőt házasságon kívüli szerelemre, házastársi hűségének megszegésére igyekszik rábírni, erre csábítja, ill. csábítással ilyen cselekményt hajt végre. Aljas, hitvány, lelkiismeretlen csábító. A férj megölte felesége csábítóját. Most az a csábító lőn örökös gátunk, Boldogságom előtt sebes örvény tátong. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): nőcsábító.
