csaknem
csaknem határozószó
Kis híja, hogy … nem …; majdnem, szinte. Csaknem elestem; csaknem legyőzte; csaknem teljesen. Ő cifra és márványos házakat | építtet; és mi – csaknem megfagyunk | kunyhónk sövényfalai közt. (Katona József) Fürjes csaknem sírt dühében. (Gárdonyi Géza) || a. (számnév előtt) <Annak kifejezésére, hogy kevés kell ahhoz, hogy a szám, az összeg, a mennyiség kerek, teljes legyen.> Csaknem ötszázan voltunk.
