csal [1]
csal [1] ige -t, -jon
1. tárgyas <Személyt, dolgot> folyamatosan, többször félrevezet, megtéveszt, ámít. Csalja magát; csalja a világot; azzal csalja a világot, hogy … A fenyősétányon végig piros meg sárga olajos papiros lámpák csalták a szemet. (Jókai Mór) Csalja a feleségét a leveleiben, hogy nem tud lakást kapni. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan Tévedést okoz. Ha az emlékezete nem csal: ha jól emlékszik; ha a jelek nem csalnak; (szójárás) a látszat csal. A nagybátyát … Baranyi adá Budán, s ha nem csal emlékezetünk, jól. (Vörösmarty Mihály) Egy-két bátor pillantást vetett a jövőbe, mely az eddiginél még szebb is lehet, ha a jelek nem csalnak. (Tolnai Lajos)
2. tárgyas Avégett, hogy magának v. másnak jogtalan anyagi hasznot szerezzen, vkit ismételten tévedésbe ejt, v. vkiket tévedésben tart, s ezzel más(ok)nak anyagi kárt okoz. A szatócs évek óta csalta vevőit. Rossz ügyvéd volt, csalta klienseit. || a. tárgyatlan (jogtudomány is) Csalást (1a) követ el. Csalt, lopott, sikkasztott. A laza normákkal könnyű csalni. Az árusok csak tovább nevettek, | alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek. (Babits Mihály) Nem vagyok jó se ügyvédnek, mert nem tudok csalni; … se hivatalnoknak, mert nem tudok szekírozni. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyatlan Az ellenőrzést kijátszva vét a megállapodások, a szabályok ellen, hogy ezzel magának előnyt szerezzen, és esetleg másnak kárt okozzon. Csal a dolgozatíráskor, a kártyában, a sakkban. Leült velem sakkozni, és csatát vesztett … Pedig csalt is … Visszacsente a bástyáját, mikor én félrepillantottam. (Gárdonyi Géza) Ha nem is csalt soha a szó pontos értelmében, mindig … kihasználta partnerjeinek gyöngéit. (Hunyady Sándor)
4. Csal vkit: vki iránti szerelmi v. házastársi hűségét ismételten v. folyamatosan megszegi. Fűvel-fával csalja a feleségét. Szanatóriumba került, ott élt évekig, akkor hidegedett el iránta a férje, azóta csalta őt. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) Ha a szelid Nelli csalhat, Hol a szerelem? (Berzsenyi Dániel)
5. tárgyas Vhova csal: hízelgő szavakkal, ígéretekkel, csábító eszközökkel vkit magához v. máshova hív azért, hogy megkárosítsa, megrövidítse, bántalmazza v. megölje. (átvitt értelemben) Horogra, kelepcébe, lépre, tőrbe v. verembe csal: szándékát ügyesen leplezve <vmely gyanútlan személyt> ravasz fogással olyan helyzetbe juttat, ahonnan az már nem v. aligha menekülhet; ® puskavégre csal; rossz ® útra csal. A kártyaasztalhoz csalták és kifosztották. Azt hitte, kelepcébe csalják, ahogy a cserkeszek szoktak harcolni, váratlanul támadva ellenfeleikre. (Jókai Mór) Azt, hogy tégedet ide csaljalak, aztán nyomorba döntselek …, nem teszem. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas (költői, ritka) Magához édesget, csábít (1–2) vkit vmire, hogy nemesebb, hasznosabb tevékenységtől elvonja. Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvíni, szolganép. (Petőfi Sándor) S hazasiettem, írni, írni, írni. Hiába csalt a csíkos dunnaágy. (Tóth Árpád) || b. tárgyas (ritka) Vhova csal: édesgetéssel, ígéretekkel hív vkit vhova (anélkül, hogy ezzel ártani akarna neki). Színházba csalta barátait. Holdas éjjelen … a kukoricacsősz kunyhójába csaltam az aratóleányokat. (Krúdy Gyula)
6. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Vhova csal: <vmely érzelemnyilvánítást, szót, dalt, színt> erőszak nélkül, kedvesen és szelíden felszínre hoz, előidéz. Fohászt, mosolyt, szót csal vkinek az ajkára; pírt csal vkinek az arcára; dalt csal vkinek a húrjaira v. lantjára; könnyet csal vkinek a szemébe. Bor taníta húrjaimra Csalni nyájas éneket. (Petőfi Sándor) Egy regénymese, amelyik a Szikszay-vendéglőben folyik, mosolyt csal az olvasók ajkára. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átcsal; becsal; elcsal; előcsal; felcsal; hazacsal; kicsal; lecsal; megcsal; odacsal; visszacsal.
csalat; csalható; csalt.
