csámpás
csámpás melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Csámpás láb: olyan l., amely bokában befelé v. kifelé van fordulva, s ezért az illető járása esetlen, nehézkes v. bizonytalan, botladozó; gacsos. Jön már azzal a két csámpás lábával. Csámpás lábú legény. A leányok … járnak én utánam; Látod, látod, csámpás lábam! (Petőfi Sándor) Danténak álma van. Egy … csámpás lábú, elszáradt kezű nő jelenik meg előtte. (Péterfy Jenő) || a. Ilyen lábú, ilyen járású <személy, állat>. Csámpás legény. Két sovány, csámpás ökröt hajt.
2. Az ilyen járású emberre v. állatra jellemző. Csámpás járás; csámpás léptek. Csámpás léptekkel ment a közeledő omnibus elé. (Jókai Mór) || a. Az ilyen járás következtében félretaposott <lábbeli>. Csámpás cipő, csizma. || b. (bizalmas, tréfás) <Használat, sérülés következtében> eresztékeiben meglazult, minduntalan félrebillenő, felforduló. Csámpás asztal, szék. Lehozták a padlásról csámpás, ütött-kopott utazókosarát. (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó) Nehézkes, ügyetlen járású, ill. általában nehézkes, ügyetlen, esetlen. Mit keres itt ez a csámpás vénember?
II. főnév -t, -ok, -a Csámpás ember. Hogyan rakod a lábadat, te csámpás? Mit akarsz itt, te csámpás?
csámpáskodik; csámpásság.
