csapáz
csapáz ige -tam, -ott, -zon
1. tárgyas (tájszó) <Rendsz. a mezőn, a szabadban állatot v. ritk. személyt> nyomon követve kutat, fürkész. A kutya a kukoricásig csapázta a nyulat. A rátóti vásárból egy lopott marhát csapáztak a cigányházig. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (vadászat) <Vadász> a vad nyoma után indul, megy. Az erdőszélig csapázott a nyúl után. (Vas Gereben) || b. tárgyatlan (vadászat) <Vadászkutya> a nyom és a szag után indulva vadat keres; nyomoz. Csapáznak a vizslák.
2. tárgyatlan (tájszó) <Tolvaj után> nyomoz. Fél, hogy utána maradt valami, ha más nem, a lába nyoma, s ezen utána csapáznak. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elcsapáz.
csapázás; csapázó.
