csapkod
csapkod ige -tam, -ott, -jon
1. tárgyas Ismételten megüt, megcsap vkit, vmit. Ostorral csapkodta a lovakat. Kik lábunk ölelték egykor térdepelve, Most arcul csapkodnak. (Petőfi Sándor) Csúnya, hideg idő van. Az eső csapkodja, a vihar tépázza őket. (Kuncz Aladár) || a. tárgyas <Érzelemnyilvánításként> kezével többször megüt vmit. Az asztalt csapkodja: <mérgében>; a térdét csapkodja: <rendsz. jókedvében, kacagás közben>. A … képviselő az asztalt csapkodta. (Nagy Lajos)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Ajtót, ablakot> ismételten becsap. A szél csapkodja az ablakot. Ne csapkodj, mert nem tudok tanulni. Ajtókat csapkodtak éjjel-nappal, harsogtatták a förtelmes rádiót. (Nagy Lajos)
3. tárgyas <Kezét, tenyerét rendsz. kétségbeesés v. csodálkozás jeléül> ismételten egymáshoz csapja, összecsapja. Tenyerét csapkodja. Csapkodta kezét, hogy micsoda botrány, micsoda szégyen a házára, de intézkedni nem mert. (Kosztolányi Dezső) A nők a kezüket csapkodják, jaj, Istenem, Istenem. (Móricz Zsigmond)
4. tárgyas <Több hasonló jellegű dolgot, tárgyat> egymás után vhova csap. A vihar a parthoz csapkodta a hullámokat. A falhoz csapkodja a poharakat. A kavargó, meg-megforduló szél süvöltve csapkodta a port a kocsiban ülők szeme közé. (Tolnai Lajos) Király a kártyáját mivelhogy csapkodja, Szelétől megbomlik a nyert arany boglya [= halom aranypénz]. (Mikszáth Kálmán)
5. Csapkod vmit: több hasonló rovarra egymásután v. egy időben rácsap v. rácsapni próbál. Csapkodja a legyeket, a szúnyogokat; csak a lába szárán csapkodja a ® legyet.
6. tárgyatlan <Élőlény> végtagjaival v. végtagjával ismételten heves és erőteljes mozdulatokat tesz, és ezzel rendsz. vmilyen hangot idéz elő. Csapkod a partra vetett hal. A varjúsereg veszett zajjal csapkodott és kerengett a házak fölött. (Eötvös Károly) || a. tárgyatlan <Ember vmely kezében levő, ütésre alkalmas tárggyal> ide-oda v. többször egy irányba csap. Ne csapkodj azzal a bottal! Ragyogó kardját neki vitte, s keményen Csapkoda balja felé. (Vörösmarty Mihály) Olykor a lovak közé csapkodott. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan (sport) Tervszerűtlenül, kapkodva játszik. A csapat ideges, csapkod.
7. tárgyatlan <Személy> a kezébe kerülő tárgyakat nem leteszi, hanem egymás után nagy zajjal odacsapja, v. az ajtót minduntalan becsapja. Dühében egész nap csapkodott.
8. tárgyatlan (irodalmi nyelvben) <Anyagi dolog> mozgás közben ismételten nekiütődik vminek. Állsz, mint tengernek partján az egekre növő fa, Melynek … Életadó gyökerét csapkodva emészti az árviz. (Vörösmarty Mihály) Csapkod a hullám keményen. (Arany János)
9. tárgyatlan Csapkod vmibe: ismételten belecsap vmibe (2, 3). Csapkod a villám. Amikor már állt az alku, egymás tenyerébe csapkodtak. Hogy a hétágú istennyila csapkodjon a csalmátokba [= süvegetekbe], mikor benne vagytok! (Jókai Mór)
10. tárgyatlan Ismételten felcsap (6). Hatalmas lángok csapkodnak a magasba.
Igekötős igék: agyoncsapkod; becsapkod; felcsapkod; kicsapkod; lecsapkod; megcsapkod; odacsapkod; összecsapkod; rácsapkod.
csapkodás; csapkodó.
