I. melléknév Olyan, aki, ami (vhova) csap. Az arcába csapó ág; a szemébe csapó füst. Ónos, csapó esőben ázom. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ja
1. (elavult) A megfont és szőtt gyapjút szűrposztóvá feldolgozó mesterember. Két erős zászlóalj volt maga az érdemes csizmadia- és szűrszabócéh. A csapók és tímárok képeztek egyet. (Jókai Mór)
2. Általában olyan eszköz, mellyel vmire rácsapnak. || a. (ritka) Ostorcsapó. Bezzeg jajgatna ám belé, míg el tudná venni az ostorom csapóját. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || b. (népies) A kasza nyelének a penge felőli végére erősített, meggörbített gally v. pálca, mely a kaszált gabonát v. füvet rendbe csapja; csapófa (4). A magas gabonához hosszú csapó kell. Szilfagallyból csinált jó csapót. || c. (népies, régies) Csapófa (1).
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.