csárdás [2]
csárdás [2] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -a
1. Népi elemekből alakított, gyors ritmusú magyar zene. A zenészek csárdást játszottak. Csárdást húztak a cigányok. Fokonkint a zene Szilaj csárdásba átmene. (Arany János)
2. Erre a zenére járt páros tánc. Gyors, lassú csárdás; ® rezgő csárdás; ® aprózza a csárdást. Reggelig csárdást táncoltak. Mari egy kicsit járatlan a csárdás … fortélyaiban. (Mikszáth Kálmán) Bolond nagy csárdások frisse hajrázott. (Kaffka Margit)
3. (bizalmas, tréfás) Pofon, nyakleves. Jókora csárdást kent le neki. Leakaszt neki egy csárdást.
II. melléknév (népies) <Főleg állandósult szókapcsolatokban.>
1. Hetyke, betyárkodó, magát kellető <nő>. Csárdás galambom; csárdás menyecske: kackiás, kikapós m. Eressz be hát, csárdás kis angyalom, Mert megvesz a hideg. (népköltés) || a. (tájszó, régies, rosszalló) Laza erkölcsű <nő>.
2. Csárdás kalap: csinos, szemrevaló, jól álló pörge k., melyet betyárosan félrecsapva viselnek. Garibaldi csárdás kis kalapja, Nemzetiszín szalag lobog rajta. (népköltés) Mikor kész volt, … akkor feltette a kis csárdás kalapját is. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas, tréfás) Csárdás pofon: erős p.
Szóösszetétel(ek): 1. csárdástáncos; 2. szupécsárdás.
