csat
csat főnév -ot, -ja, (népies) csatt
1. <Főleg övön, szíjon, cipőn, ruhán> vmely hajlékony tárgy két részének, két végének összekapcsolására, összébb szorítására használt, rendsz. fémből v. csontból készült, rögzíthető lapból v. nyelvvel, pecekkel ellátott keretből álló, néha díszesen megmunkált eszköz. Bekapcsolja övén a csatot. Ragyog szép csatja övének, Melyről kardja lelóg. (Vörösmarty Mihály) Vedd le ruhádról a büszke csatot. (Ady Endre) Biciklin érkezett, ennek megfelelően … a nadrágját alul két nikkelezett csatt szorította össze. (Kuncz Aladár)
2. Régi könyvek táblájára szerelt kapocs. Összecsukta a kódex elsárgult lapjait, és csatját bekapcsolta.
3. Hajcsat. Dús haját csattal szorította össze. Hogy bomlanak, hogy hullanak | a fésük és gyürűs csatok: | ha büszkén a tükör előtt | bontod villanyos hajzatod! (Babits Mihály)
Szólás(ok): ld. palást.
Szóösszetétel(ek): hajcsat; karcsat; övcsat.
