csatároz
csatároz tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -zon, (ritka) csatározik
1. <Sereg v. annak egy része> kisebb jelentőségű katonai műveleteket végez, csetepatékban vesz részt. Híre járt, hogy az előőrsök már csatároznak az ellenséggel. Lovon kellett ülni, táborozni, csatározni, török vért ontani. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, régies) Szüntelenül jár a szája, folyton pörlekedik, veszekszik; csataráz. B. úr oldalbordája … fúria lőn később. Volt rá oka vagy nem, szüntelen csatározott. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elcsatároz.
csatározó.
